Lóri. Tudom, ismerjük ezt a nevet. Sokan, és nagyon sokat ismerték, és csak így: „A Lóri”. Szinte elképzelhetetle n, hogy halála után sokakban csak a tisztsége maradjon meg emlékként. Hiszen akik jól ismerték, tisztában vannak vele, hogy milyen ember is volt ő valójában. Sonkoly Lóránt kiváló ejtőernyős sportoló, ejtőernyős tiszt, fafaragó művész és nem utolsó sorban segítőkész barát volt. Mi, pécsiek, ejtőernyősök, repülősök jól ismertük őt. Alkotásai számtalan barátja, ismerőse lakását, pincéjét, présházát díszíti. Sosem feledhetjük, hogy ez a természetet szenvedélyesen szerető ember bármilyen körülmények között, akármilyen alapanyagokból képes volt ínycsiklandozó ételt elővarázsolni, amit aztán jó szívvel kínált bárkinek. Ezek a baráti találkozások mindig vidáman, viccelődve, jó hangulatban teltek.
Nincs olyan pécsi ejtőernyős, repülős rendezvény, ahol a neve ne kerülne elő a közös élményekből építkező anekdotázások közben. Ezek sorából kiemelkedik a „régmúlt” Bányásznapi Ejtőernyős Kupa verseny, az azt követő pécsi, és komlói ejtőernyős bemutató ugrások, és más, és általa támogatott „eje” programok. Természetesen a veszprémi Gulya-dombon szervezett versenyek, a szentkirályszab adjai reptéri találkozások élményei is pozitív emlékként maradnak meg bennünk.
Hosszasan sorolhatnánk azokat az eseményeket is, amiket más szakmai területéből fakadó ismerősei és barátai valószínűleg elmondanak majd megemlékezéseik ben. Egyben biztosan meg fognak egyezni a gondolatok: Lóri egy életrevaló, önzetlen ember volt.
Biztosíthatom e sorok olvasóit, hogy Sonkoly Lóránt emléke soha nem fog kikopni a baranyai ejtőernyősök, és komlói barátai emlékéből. Barátunk, sporttársunk és néhányunknak volt katonatársa, parancsnoka.
Amilyen felemelő és örömteli volt minden vele való találkozás, olyan fájdalmasnak, és megrázónak bizonyult az utolsó. Lakásán, Zalaegerszegen látogattuk meg Őt, egy kisebb delegációval. Elszorult szívvel léptünk be a szobájába, hisz hallottuk, hogy nincs jól. Betegsége súlyosságát a találkozás pillanata tette számunkra egyértelművé. Ekkor tudatosult bennünk, hogy a Lóri sajnos nagyon beteg!
Ennek ellenére Attila fiával szívesen fogadtak minket. Nehéz volt túltenni magunkat a szörnyű valóságon. Lóri kezdetben megkísérelte palástolni a nagy bajt, azonban betegsége bizonyult erősebbnek. Egyre fáradtabb lett, és szeméből lassan fogyott a találkozás örömének fénye… És mi végtelen szomorú szívvel keltünk útra a tavaszt ugyan ígérő márciusi télben.
Drága barátunk, sporttársunk-katonatársunk, ezúton is búcsúzunk Tőled, nem fogadkozunk, de biztos, hogy emlékünkben, míg élünk megmaradsz annak, aki voltál, ahogy éltél. A család gyászában osztozni kíván a Baranya Megyei Ejtőernyős Klub ejtőernyős szakosztálya és Lóri baranyai ismerősei, tisztelői.



E sorokat lejegyezte:

A Pécsi Ejtőernyős Szakosztály nevében Varga Jenő,
a szakosztály egyik volt vezetője, ejtőernyős oktató.

LÓRIKÁM, ARANY CIMBORÁM!
TE NAGY VOLTÁL ÉS IGAZI EMBER.
FÁJÓ SZIVVEL GONDOLOK VISSZA A KÖZÖS EMLÉKEKRE,AMELY EK VELED KAPCSOLATOSAK.
NAGYON SOK VOLT, FÖLDÖN ÉS AZ ÉGBEN.
A HOZZÁTARTOZÓK FÁJDALMÁBAN CSALÁDOM ÉS KIS CSAPATOM NEVÉBEN OSZTOZOM.

ÖRÖKKÉ KÉG EGET NEKED ODAFENNT!
EGYSZER MAJD OTT TALÁLKOZUNK VELED ÉS EGY JÓT DUMÁLUNK ISMÉT, MINT RÉGEN.

Fajo szivvel bucsuzunk toled LORI! Syivunkben orokke elni fogsz !!!
id. Sonkoly Gyozo es csaladja
ifj. Sonkoly Gyozo es csaladja
NYUGODJ BEKEBEN !