Ránézel a magasságmérődre: 900-m. Hátranyúlsz, kidobod a nyitóernyődet és várod a nyíló ejtőernyőd már jól ismert rántását. Vársz, de nem történik semmi. Hátranézel, hogy mi történt, és látod a nyitóernyődet reménytelenül csapkodni. Most érsz 600-m-hez, és még mindig 190 km/h sebességgel zuhansz. Van egy nyitóernyő-vontatódásod és kb. 12 másodperced becsapódásig. GYORSAN: MIT CSINÁLSZ?

Bill Booth 1976-ban mutatta be először az általa kifejlesztett kidobós nyitóernyőt. Ennél a rendszernél az ugró egy kis meretű nyitóernyőt húz ki egy elasztikus zsebből és elengedi. Az belobban és megfeszíti a felkötőt, ami kihúzza a lezárótüskét (egy görbe tüske) a lezáróhurokból. (A pull-out egy másik rendszer, ahol a tokot nyitjuk ki először egy egyenes tüske kihúzásával, majd a már nyitott tokból húzzuk ki a nyitóernyőt.) A kidobós rendszer gyakorlatilag megszüntette a nyitóernyő-ragadást, ami gyakori volt a kioldós rendszernél ,és amit a legtöbb tanuló még ma is használ. Míg egy kioldós rendszernél, ha a nyitóernyő turbulenciába kerül ,miközben az a hátunkon csapkod, a tok már nyitva van, és ez nagyon könnyen zsinórcsavarodáshoz, vagy más nyílási rendellenességhez vezethet. Ezzel szemben amíg a kidobós nyitóernyő nem lobban be, a tokot sem nyitja ki, így a nyílási folyamat nem változik akkor sem, ha a nyitóernyő turbulenciába kerül néhány másodpercre. A kidobós rendszer másik előnye ,hogy lecsökkent a hajtogatási térfogat a nyitóernyő rugójának elhagyása miatt. A kidobós rendszer régi problémákat szüntetett még (rosszul elhelyezett kioldófogantyú, kioldó elvesztése). Cserébe viszont egy új nyilási rendellenességet kaptunk: A nyitóernyő- vontatódást.

A leggyakrabban elkövetett hibák amelyek nyitóernyő-vontatáshoz vezetnek. Rosszul elvezetett felkötő (a tüske és a nyitóernyő közt nem fut szabadon a felkötő pl.: átmegy egy borítólap alatt). Túl rövid felkötő marad ki a tüske fölött, ez szoros toknál okozhat problémát. A legtöbb cég ennek elkerülése végett egy kis darab tépőzárat varr a tokra és a felkötőre is. De ami a nyitóernyő-vontatódásos nyílási rendellenességek előfordulását nagy mértekben megnövelte, az a Kill-line (felhúzható) nyitóernyő feltalálása ,és elterjedése. Ha az ugró nem húzza fel a nyitóernyőt hajtogatáskor, az nem tud belobbanni.

Két féle nyitóernyő-vontatásról beszélünk. Az elsőnél nem fog a tok kinyílni, bármi történjen is. Ezt leggyakrabban a rosszul elvezetett felkötő okozza.

A másodiknál a záródás csak ideiglenes, de az óra ketyeg és az ugrónak lehetetlen eldönteni, hogy melyik típusú nyitóernyő-vontatásról van szó.

Az első esetnél nincs más dolga az embernek mint meghúzni a mentőernyőkioldót. A leoldás csak a felszakadóhevedereket szabadítaná fel. Régebbi tervezésű tokokon még nem volt a felszakadóheveder rendesen lefedve, így a leoldás után a hevederek csak ott csapkodnának, esetleg zavarva a mentőernyő nyílását. A második, ideiglenes nyitóernyő-vontatodást túlságosan elhasznált nyitóernyő, rosszul beállított gumis nyitóernyő (túl rövid gumi), nyitóernyőre tekeredett felkötő, és nem felhúzott kill-line, okozhat. Ebben az esetben az egyetlen dolog ami megakadályozza a nyílást, az az hogy kevés húzóerő keletkezik a nyitóernyőn. A mentőernyő nyílásakor talán meglazul annyira a tok ,hogy ki tud csúszni a főernyő lezárótüske. A legtöbb toknál a fő és mentőernyő osztozik a középső borítólapon, ami a mentőernyő alsó és a főernyő felső borítólapjaként szolgál. Amikor kinyílik a mentőernyő csökken a feszültség a borítólapon. Ez talán elegendő ahhoz hogy meglazuljon a főernyő lezáró hurka annyira, hogy kicsússzon a lezárótüske és elkezdődjön a főernyő nyílási folyamata. Vajon a két ernyő tisztán belobban egymás mellett és így az ugró két kupolával ereszkedhet (ami megint egy külön történet) vagy nyílás közben összeakadnak?

Néhány tapasztalt ugró inkább a leoldást választja mielőtt beleküldené a mentőernyőjét egy nyitóernyő-vontatásba. Jobban tartanak két nyitott kupolától, mint egy alacsonyabb mentőernyő nyitástól, inkább rászánnak néhány másodpercet a főernyő leoldására. A legtöbb ember álmából felébred a fő-mentőernyő összeakadásának a gondolatára.

Ausztráliában és némelyik amerikai reptéren is, a tanulók nyitóernyő-vontatódás esetén a leoldás után nyitják csak a mentőernyőt. De nem csak nyitóernyő-vontatódásnál, hanem az összes többi nyílási rendellenességnél. Ennek az az oka ,hogy praktikusabb egy megoldást tanítani minden vészhelyzetre. Az ugró választási lehetősége hosszabbá teszi a vészhelyzet megoldását, mintha automatikusan kihúzza a begyakorolt módon a leoldópárnát majd a kioldót.

Minden ugrónak el kell döntenie a következő ugrása előtt, hogy mit fog tenni nyitóernyő-vontatódás esetén. Minden ugrónak meg kell értenie a kidobós nyitóernyő működését hajtogatáskor és használat közben. Minden ugróban rögzülnie kell, hogy a lezárótüske és felkötő ellenőrzése elengedhetetlen ugrás előtt! A legtöbb halálesetet nyitóernyő-vontatódásnál az okozta, hogy az ugró nem tett semmiféle kísérletet a vészhelyzet megoldására. Két dolog nem változott 24 év alatt. Az első, hogy még mindig előfordulnak nyitóernyő-vontatódásos nyílási rendellenességek. A második, hogy tudnod kell, mit fogsz tenni nyitóernyővontatódásnál és tedd!