Habár a gyengécske francia tudásom nehézzé tette a kutatásokat, bizonyos vagyok benne, hogy a következőkben a pontos és igaz történetét olvashatjátok a világ első ejtőernyős ugrásának, és körülményeinek.

Az első meleg levegős ballonok korában élt egy André Jacques Garnerin nevű férfi Franciaországban, aki az országot járta mutatványaival. Az egész családja megfertőződött a repülés szeretetével, különösen a felesége, Genevieve LABROSSE és az unokahúga, Elisa, akiket egyébként az első női ejtőernyősökként tisztelünk. Genevieve 1798-ban ugrott, Elisa pedig röviddel ez után. Elisa 1815 és 1836 között negyven ugrást végzett.

Még Garnerin ugrása előtt 1797-ben egy J. P. BLANCHARD nevű férfi Londonban egy kutyát dobott ki ballonból ejtőernyővel.( Blanchard korának kiemelkedő léghajósa volt és az első, aki merevítés nélküli ejtőernyőt készített.-a ford.) Nem találtam semmilyen információt arról, hogy a szegény állattal mi is történt, így valószínűnek tartom, hogy elpusztult. A források szerint a kutya ernyője kúp alakú volt és minden bizonnyal túlságosan kicsi (mint egy buló, talán. ).

Az emberünk, André Jacques némi összeütközésbe került a törvénnyel a mutatványa előtt. Csalónak tartották, aki a léggömbjével akart kicsikarni pénzt az emberekből. Egy néző panaszkodott, hogy csal, mert nem tudta felállítani a léggömbjét, így aztán letartóztatták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték azzal, hogy vagy bemutatja a léggömbje felemelkedését és az ugrást, vagy mehet vissza a börtönbe. Egyszóval pszichikailag rendkívül motiválva volt.

Mikor megérkezett a felszállóhelyre, már minden elő volt készítve a műsorhoz. A felszállás helye a Monceau park volt, 1797 október 27-ét írtak. A felszállás pontosan 17 óra 28 perckor történt, majd a léggömb gyorsan elérte a 700 méter magasságot. Ekkor azonban a léggömb felrobbant és Andre Jacques-nak hamarabb el kellett vágnia az ernyőt rögzítőkötelet, mint tervezte. Nagy tömeg gyűlt össze, hogy tanúi legyenek az eseményeknek, és sokan közülük elfordították a fejüket, mikor látták a robbanást: attól féltek ez már Garnier vége. De mégis: ott ereszkedett hősünk a 10 méter átmérőjű, 36 zsinórral ellátott vászon ejtőernyője alatt. A kupola közepén nem volt lyuk, így hatalmas kilengéssel süllyedt. A függesztmény meglehetősen instabil volt, mivel a levegő a kupola szélén össze-vissza örvénylett.(Később, 1802-ben Lalande nevű barátja javaslatára rést hagyott a kupola tetején.) Az irányíthatatlansága miatt a felszállás helyétől 1 kilométerre északra, a Plaine Monceau környékén landolt, majd gyorsan visszaszállították a parkba.

Mikor pár éve a parkban jártam, gyönyörű virágokat és vízinövény-kerteket lehetett látni, de oda letenni egy ernyőt ma már lehetetlen a lombozat és a fák miatt. Az egyetlen egyértelmű jele annak, hogy megtaláltam a földetérése pontos helyét, hogy az egyik kis ösvényen egy apró emléktáblát találtam. Az emléktáblán Garnier neve állt, és a felszállása pontos helyét hirdette.

Akkoriban még a park Párizs kerületein kívül esett, de azóta a város körbenőtte, s ma már a 17. párizsi kerületben található.

Fontos megjegyezni, hogy az első ugrásokat kis kabinokban hajtották végre, nem pedig testre kötözött ernyővel. Garnerin ugrott még 1798 szeptember 23-án Párizsban a Jardin Tivoli területén, majd a Champs de Mars-on, ahol most az Eiffel-torony áll. A későbbi ugrásainál már a hadsereg és a kormány támogatta, jutalmul kapott egy aranyból készült fegyvert és egy levelet a minisztertől. Ugrott még 1802 szeptember 21-én is egy bemutatót a Grosvenor Square-en, Londonban. ( a bemutatóról készült rajz látható az egyik képen-a ford.)

Garniert a léggömbje egy fából készült árboca ütötte agyon, mikor felszálláshoz készülődött 1823 augusztus 18-án.