Calthrop szerkesztette meg - a kereskedelmi nevén "Guardian Angel" (Őrangyal) - néven ismert ejtőernyőt, amelyet az első világháború utolsó éveiben rendszeresítettek az angol megfigyelő léggömbök személyzete számára.

Az első világháború során, amikor a katonai megfigyelő léggömböket repülőgépekkel már le tudták lövöldözni, az ejtőernyőre vonatkozó elgondolások már új jelentőségre tettek szert. A megfigyelő léggömbök személyzetét el kellett látni ejtőernyővel.

Később a Leslie Irvin által kifejlesztett, már kézzel nyitható ejtőernyők háttérbe szorították ugyan az "Őrangyalokat", de maga az ötlet igen eredményesnek bizonyult a gyakorlatban és sok léggömbös emlékezetében maradt meg kellemes emlékként, mint életének megmentője.

A londoni Vickers Légügyi Vállalat 1927-ben kidolgozott egy körkupolás ejtőernyőt. A köralakú kupola felületét változtatni lehetett egy rugós berendezés segítségével, amelyet a kupola belső peremén rögzítettek. Ennek a rugós berendezésnek a felső részén rögzítették zsinórokkal a nyitó kisernyőt.
A "GQ" cég az első ejtőernyőjét "Parasuit" típusjellel 1939-ben próbálták ki a Henlowi repülőtéren egy 500 km/ó sebességgel repülő "Hampden" típusú repülőgépből. Az ejtőernyőt többcélú feladatra tervezték. A "Parasuit". 8,5 m átmérőjű, 5,2 m/s süllyedési sebességű körkupolás ejtőernyő volt.
A "GQ" cég következő ejtőernyője a "Statichute", amelynek a nyitásánál és a hajtogatásánál új módszert alkalmaztak. A második világháború idején a légideszant alakulatoknál használták. Az ejtőernyő 28 tartózsinórral rendelkezett, amelyeket különböző anyagokból készítettek: selyemből, nylonból és pamutból. Továbbfejlesztett változatai voltak az "X" és az "A" típusok.
A "GQ" cég 1968-ban készítette el az MK-2 "Dominator" típusjelű ejtőernyőt, amely főbb mutatóiban hasonlított a francia "Super Olimpic" ejtőernyőre.
A "GQ" cég sokféle ejtőernyőt gyártott a legkülönfélébb terhek ledobására, katapultülésekhez, fékezőernyőket, stb.
Igen ismert volt az amerikai Irvin által 1926-ban alapított "Irving Air Chute of Great Britain" ejtőernyőgyár is.
1984-től az Angol Légügyi Hatóság a BPA (Angol Ejtőernyős Szövetség) kérése és szakvéleménye alapján lényegesen megkönnyítette az ejtőernyős ugrások feltételeit - ezzel a sportejtőernyőzés kialakulását is - Angliában.
Az ejtőernyőt ez ideig csak a levegő "mentőövének" tartották, vagyis csak akkor lehetett használni, ha erre légibaleset esetén életmentés céljából volt szükség. Minden egyéb ejtőernyős ugrást csak különleges engedély birtokában lehetett egyedi esetekben használni.