Amikor az ejtőernyős a repülőgép elhagyása után 2-3 mp múlva nyitja ki ejtőernyőjét, rendes ugrásról beszélünk. Ebben az esetben az ejtőernyő kupolája a repülőgép közelében nyílik ki. Vannak azonban olyan esetek, amikor egyes feladatokat nem tud megoldani az ugró, ha ejtőernyőjét azonnal kinyitja, pl. cél, vagy pontugrás esetében. Ez azt jelenti, hogy az ugrónak egy bizonyos meghatározott területen kell földet érnie.

Egyesek véleménye még mindig az, hogy a zuhanással végzett ejtőernyőugrás ártalmas az emberi szervezetre. A tapasztalat azonban bebizonyította hegy a késleltetett ugrás egyáltalán nem árt az egészségnek, sőt kitűnő iskola ahhoz, hogy az ejtőernyős növelje akaraterejét, bátorságát és ezzel fejlessze képességeit. A hajózó személyzetnek is el kell sajátítania a szabadesést, mert előfordulhat, hogy a levegőben megsérült gép azonnali ejtőernyő nyitásnál beakad a kupolába és magával húzza a pilótát. Ilyen esetben feltétlenül szükséges az, hogy gépvezető személyzet csak bizonyos szabadesés után nyissa ki ejtőernyőjét.

A késleltetett ejtőernyő nyitással történő ugrás, sokkal nehezebb, mind a szokásos ugrás. Ez a mód az ugrótól nagy akaraterőt és önuralmat követel. Ugyanis a nagy sebességgel történő zuhanás, az ugró testének szokatlan ás változó helyzete a levegőben, valamint a légnyomás hirtelen változása még a gyakorlottabb ugrót is próbára teszi. Ez s változás különösképpen érezhető a kritikus sebesség elérésének pillanatában. Megállapíthatjuk azonban, hogy az egészséges és fizikailag fejlett ejtőernyős 8-10 ugrás után rátérhet a zuhanóugrások gyakorlására, nem veszélyezteti egészségét. Azonban, hogy az ilyen ugrást valaki el tudja sajátítani. ahhoz igen sok gyakorlat és tapasztalat kell. A gyakorlatban előfordul, hogy azok az ugrók, akik már a rendes ugrást elsajátították, képtelenek akár 8 mp-ig tartó szabadesést végrehajtani. Éppen ezért a szabadesést gyakorolni kell. Hogyan gyakoroljuk a zuhanást? Mindenekelőtt tanuljuk meg az ugrás helyes végrehajtását, a levegőben való tájékozódást és nem utolsósorban a test irányítását esés közben. A gyakorlatokat először a rövid késleltetésekkel kezdjük, és csak fokozatosan térünk rá a hosszabb zuhanásokra. Igen fontos, hogy a gyakorlatok végrehajtása közben betartsuk a számolás pontosságát és közben rendszeresen számoljunk mindig többet és többet. Közben hajtsunk végre különböző gyakorlatokat (pl. kéz oldalra való kitartása stb.), hogy ezáltal meggyorsítsuk az esés közben a gondolkodásunk menetét.

A tapasztalat azt mutatja, hogy igen sok ugró van, aki szeret késleltető ugrást végrehajtani és hosszú ideig zuhan, azonban nem tudja zuhanás közben megoldani a legkisebb feladatot sem. Ez annak tulajdonítható, hogy a kezdeti edzéseket nem végezte szabályosan, az ilyen ugrót sokkal nehezebb rendre szoktatni, mint egy új növendéket pontos gyakorlással betanítani.

Az oktatók feladata ezen a téren, hogy meghatározott feladatokat adjanak a növendékeknek; szabja meg a zuhanás idejét, vegye észre a szabálytalanságokat, fegyelmezetlenséget, könnyelműséget, ne engedje meg azt, hogy a növendék önkényesen meghosszabbítsa a szabadesés idejét, mert ebből esetleg baj is származhat. Szoktassa hozzá még a földön a pontos számoláshoz. A számoláshoz olyan számokat használjunk, amelyek kimondásához egy másodperc szükséges (p1. 21., 22., 23., 24., 25. stb). Mivel szabadesés közben nem tudjuk megakadályozni a forgásokat, pörgéseket, bukfencet, azonkívül ugrásközben az ejtőernyős idegállapota is feszültebb, ezért a számolást jól be kell gyakorolni.

A számolást akkor kell megkezdeni, amikor s gépet elhagytuk. Ha az ugró jól begyakorolta, 15 másodperc leszámolásánál 2-3 másodpercet tévedhet. Meg kell jegyezni azonban, hogy nagy magasságból történő ugrást számolással pontosan nem tudjuk lemérni. Ebben az esetben a mérést stopper órával végezzük, vagy tájékozódás alapján, becslés szerint végezzük s szabadesést. Ezért az előbbi repülések alkalmával jegyezzük meg a föld felszínét és a tereptárgyakat, melyeket, ha előzőleg jól megfigyelünk, meg tudjuk állapítani azt a magasságot, ahol az ejtőernyőt ki kell oldanunk. Az ejtőernyő nyitását minden esetben 600 méter magasságban végezzük el. Ez a magasság megfelel a biztonsági határnak. Ha becslés szerint végezzük a szabadesést, számolni kell a látóképesség hibával is, mert előállhat az az eset, hogy az ugró később nyitja az ernyőjét, mint kellene. Éppen ezért a zuhanó ugrásnál feltétlenül alkalmazzuk a számolási rendszert.

A zuhanóugrást az alábbi táblázat szerint hajtsuk végre:

• 1000 m magasságból 10 mp.

• 1200 m magasságból 12 mp.

• 1500 m magasságból 18 mp.

• 1800 m magasságból 24 mp.

• 2200 m magasságból 28 mp.

A kísérletek folyamán beigazolódott az, hogy a fent említett magasságokból történő ugrásoknál megfelel a számolás e módszere. Rendszerint azonban a földön mért adatok mérése nem felel meg az ejtőernyős ugró zuhanási idejének valóságának. Ez annak tulajdonítható, hogy a földről nehéz megállapítani a repülőgép elhagyásának pillanatát és nehéz megállapítani az ejtőernyő nyitásának pillanatát.

Milyen legyen a repülőgéptől való elválás módja? LI-2-es gépből erős elrugaszkodással semmi esetre se távozzunk, mert erős pörgés, bukfencezés állhat elő, melyet még kellő gyakorlattal nem rendelkező ugró sem tud kiküszöbölni.

Hogyan kell a pörgést megállítani? Ha erős pörgést kap az ugró zuhanás közben, a lábait terpessze szét, a balkarját tegye ki oldalt a váll magasságában. A kéz kitevése segítséget nyújt a pörgés megváltoztatásához. Megáll a pörgés akkor is, ha a szétterpesztett lábakat hirtelen behúzzuk, majd erőteljesen kirúgjuk. Az eddigi gyakorlatok alapján ez a módszer mutatkozott legalkalmasabbnak a pörgés megállapítására. Az 1. számú ábrán az ejtőernyős szabálytalan zuhanását látjuk.

Nagy magasságból történő ugrásnál szabadesés közben az egyensúlyt úgy tudjuk megtartani, ha mindkét kézzel kormányozzuk magunkat ás ezzel tartjuk a helyes testhelyzetet. Attól nem kell félni, hogy a kioldót nem találjuk meg, a kioldó megfogásához egy másodperc elegendő.

Ha ilymódon végezzük s szabadesést, akkor helyzetünk stabil marad a nagy sebesség ellenére is.

A 2-es számú ábra mutatja az ejtőernyős szabályos esését ugrás közben.

Rosszul Mihály

(Folytatjuk)