Hazánkban az ifjúság ejtőernyős sportja az utóbbi évek alatt igen sokat fejlődött. A kezdés utáni első években már százával nőttek fel az új ejtőernyősök, akik sikeresen végrehajtott első ugrásuk után már nagyobb teljesítmények elérésére készülhetnek fel. Fontos azonban, hogy az ifjúság tömeges bevonása mellett mindinkább nagyobb súlyt helyezzünk az ejtőernyős ugrásuk minőségi végrehajtására.
E cikknek az a célja, hogy az ejtőernyős alapkör vezetőknek módszerekben segítséget adjon a kezdő kiképzéshez. Itt nem kívánunk foglalkozni szervezési kérdésekkel, mert ezt korábban már tárgyaltuk. Csupán az ejtőernyős alapkörök gyakorlati oktatásával foglalkozunk a továbbiakban. Mielőtt azonban az alapkör tárgyköreiről külön-külön beszélnénk, általában szólunk az alapköri foglalkozásról.
A legfontosabb, hogy az ejtőernyős foglalkozásokra a körvezetők minden alkalommal alaposan készüljenek fel. Tanulmányozzák a gyakorló jegyeket és a segédletekből vegyék át a foglalkozásra előírt gyakorlatokat, s azok mozzanatait elemezzék. A körvezető előre ossza be, hogy melyik oktató hol fogja vezetni az oktatást. A beosztott oktatók egy napon lehetőleg, csak az arra előírt tárgykört vezessék. Szabály, hogy a foglalkozásokat úgy kell levezetni, hogy a közös bemelegítő gyakorlatok után a körben egy időben folyjon: az előkészítő torna, a földetérés gyakorlása és az ejtőernyő hajtogatás. Az ilyen beosztásra azért van szükség, hogy a rendelkezésre álló időt és felszerelést a körök jól ki tudják használni. A gyakorlatban ez a beosztás a következőképpen történik: például, egy 30-as létszámú körnél, 15 elvtárs tornázik, a másik 15 pedig földetérési gyakorlatot végez és ejtőernyőt hajtogat felváltva. A foglalkozás második félidejében az elvtársakat cserélik. El kell érni, hogy a kör tagjai minden foglalkozáson tornázzanak és földetérési gyakorlatokat hajtsanak végre. Második követelmény, hogy mindenki legalább minden második foglalkozáson ejtőernyőt hajtogasson. A hajtogatásnál az a fontos, hogy minden mozzanatára nagy súlyt helyezzünk és az szigorúan az előirt, szabályok szerint történjék. Az ilyen váltott csoportos kiképzésnél nagyon fontos, hogy a körvezető pontosan vezesse a jelenléti napló idevonatkozó rovatait. Később ez segítségére lesz ahhoz, hogy melyik növendék, milyen jártasságot szerzett a gyakorlatok elsajátításában. A napló adatai szerint a körvezető látja, hogy az egyes növendékek a gyakorlatok elsajátításában esetleg hol szorulnak segítségre.
Ahhoz, hogy a növendékek a gyakorlatokat jól végezzék és értelmét lássák, a foglalkozás vezetője a kezdés előtt mutasson rá a tornagyakorlatok jelentőségére. A feladatul kitűzött gyakorlatot pedig mutassa be részleteiben és összefüggésében. Ezután gyakoroltassa a körtagokkal a fent leírtak szerint. Ne feledkezzen meg egyik csoportvezető sem, hogy a kiképzés alatt minden elvtárssal külön foglalkozzanak. A gyakorlatok közben elkövetett hibákra mutassanak rá, azokat elemezzék, és újbóli végrehajtással javíttassák a hibákat. A gyakorlatokat úgy kell ismételni, hogy a továbbképzősök foglalkozzanak a kezdő körtagokkal. Minden foglalkozáson meg kell ismételni legalább egyszer-kétszer a már előzőleg elsajátított gyakorlatokat. A foglalkozásokon követeljük meg a katonás fegyelmet és a feltétlen rendet. A szereken végzett gyakorlatoknál adjunk segítséget a növendékeknek.
Szabály, hogy az alapköri foglalkozásukat a gyakorlójegyektől eltérő, nehezebb foglalkozást tartani nem szabad. Egyben ügyelni kell arra, hogy a tornát jól képzett elvtárs vezesse. Ajánlatos, hogy a foglalkozási időn belül más irányú mozgást is végezzenek a növendékek, például röplabdázzanak.
A következőkben megtárgyaljuk az egyes tárgyköröket és az abban foglalt gyakorlatokat:
Az ejtőernyős alapköri kiképzés (gyakorlati) három fő tárgykörből áll:
- Előkészítő tornából.
- Gépelhagyási és földetérési gyakorlatokból.
- Ejtőernyő-ismeretből és ejtőernyő-hajtogatásból.
E tárgykörökkel kapcsolatos elméleti oktatást a gyakorlati foglalkozásokon, menetközben kell oktatni. Nagyon hasznos, ha a körtagok röviden jegyzetelik; például a gépből való kiugrás mozzanatait. Vagy közvetlen a kiugrás utáni teendőket. Ugyanígy kell tenni az ejtőernyő-hajtogatás alatt is, amikor is a gyakorlati hajtogatás közben ismertetjük az ejtőernyő fontosabb adatait.
Előkészítő torna
BEMELEGÍTŐ GYAKORLAT: A foglalkozást minden esetben ezzel kell kezdeni. Az általános, minden izmot megmozgató gyakorlatokat, mintegy 5-6 percig végeztessük. A gyakorlatot fejkörzéssel kezdjük és szökdécseléssel végezzük. A szereken való gyakorlást, valamint a földetérési gyakorlatokat fokozottabb lábizom bemelegítő után végeztessük. Az újabb, nehezebb gyakorlatok megkezdése előtt, - mintegy a bemelegítés folytatásaként - röviden ismételjük át az előző gyakorlatokat. Minden esetben a tornatermi foglalkozások után tartsunk levezető, izomlazító mozgási is.
FÉLVÁLLAS BUKFENC (előre és hátra). Ennek célja. hogy az ejtőernyős földet érésével járó ütődést, mely kihatással van a belső szervekre, egy guruló mozgáson keresztül levezesse. Félvállra azért kell bukfencezni, hogy a gurulási irány ne a fej-hátgerinc irányába történjék, mert a terepen lévő kövek és egyéb tárgyak miatt a gerinc könnyen sérülést szenvedhet. Sokkal előnyösebb a rugalmas, váll és ülőizmokon keresztül átfordulni. A félvállas bukfenc után az ugró olyan megtámasztott testhelyzetet tud felvenni, mellyel szeles idő esetén meg tudja gátolni, hogy az ernyő a terepen végigvonszolja. Ha a szél megfelelő erősségű, úgy az ernyő az ugrót bukfenc esetén mindjárt talpra is állítja. Ebben az esetben az ugró a kupola megkerülésével az ernyőt mindjárt a földre tudja fektetni.
A télvállas bukfencet minden ejtőernyősnek meg kell tanulnia. Annak ellenére, hogy nem minden földet érésnél van szükség a félvállas bukfencre, elsajátítása rendkívüli fontosságú és vele testünket megóvhatjuk a sérülésektől. Nagyon fontos, hogy addig csak egy irányban gyakoroljuk a félvállas bukfencet, amíg azt a körtagok becsületesen el nem sajátítják. A körvezető elvtársak a bukfenc oktatásánál ne az igen elterjedt „szőnyegcsapkodó” módszert alkalmazzák, hanem azon legyenek, hogy a vállon való átlendülésnél nyújtott karokkal, egyik kezet kissé előbbre tartva támaszkodjanak meg a körtagok a tornaszőnyegen. Ezután engedjék le magukat egyik vállukra, fejüket az ellenkező oldalra elfordítva. A gurulás befejezése után követeljük meg, hogy a növendék a gurulás irányában egyik lábát kinyújtva, a másikon guggolva támaszkodjon meg, ugyanabba az irányba vetett tekintettel. Magyarázzuk meg a növendékeknek, hogy a bukfenc gyakorlásánál mindig képzeljék el az ejtőernyőt is, amely a szélben minden esetben a hozzácsatolt testet vonszolni igyekszik.
A félvállas bukfenc hátrafelé gyakorlásának ugyanaz a célja, mint az előre végzett bukfencnek. Talán egy fokozattal még fontosabb is, mert a hátirányú földet érésnél - mivel az ugró nem tud jól a háta mögé látni - könnyen megütheti a fejét. Oktatásoknál a növendék üljön a szőnyegre, kissé terpesztett lábakkal, majd előredőléssel lendületet véve hátra gurulás közben lendítse a jobb lábát a balválla irányába átlósan. Ez a mozdulat elősegíti a félvállon való átgurulást. A gurulás végén ugyanolyan testtartást kell felvenni, mint az előre félvállas bukfencnél. Amikor a növendékek a tornaszőnyegen már jót elsajátították a félvállas bukfencet, gyakoroltassuk lengő gyűrűről, vagy lengő ejtő szerkezetről is.
Dézsi Gábor
