Az ejtőernyőzés áttekintése, története - A selyemszárnyak története

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

1772-ben Desforges a készülő repülő-mentő berendezéshez szövetet rendelt és Avignonban az 1779-es év folyamán gyakorlati kísérleteket végzett, amikor is birkát dobált ki a ballonból, kosárban, amit egy nagy ernyő tartott.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
A XIX. században végig kevés kivétellel az akrobaták és légtornászok használták, akik léggömbökkel emelkedtek fel a magasba, majd onnan valamilyen ejtőernyővel leereszkedtek a földre az ott összegyűlt tömeg előtt. Ezek az ejtőernyők még nagyméretű szerkezetek voltak, gyakran össze sem csomagolták őket. Vékony fonállal a léggömb alá erősítették és csak akkor szakadt el onnan az ugró súlya alatt, amikor az elhagyta a kosarat. Ilyenformán az ejtőernyő nyílások biztonságosak voltak és ezért a balesetek száma nagyon alacsony volt.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A légtér, vagy ahogyan néha nevezik, az ötödik óceán meghódítása már több évszázados múltra tekinthet vissza, amit az ipar és a hadügy fejlődése az évszázadok során gyakran hajtott előre, elősegítve a levegő gyakorlati meghódítását.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
A világon az ejtőernyők első jelentősebb szállítója az amerikai Edwin Magruder volt. Egy fiatal ejtőernyőssel beutazta az egész Egyesült Államokat és mindenhol saját maga mutatta be az általa gyártott ejtőernyőket.
A világon először Albert Berry, az amerikai légierők századosa hajtott végre ejtőernyős ugrást 1912. március 1-én egy "Benoist" típusú repülőgépről.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Attól kezdve, hogy a kosarat már hevederzettel helyettesítették, szükségtelenné vált az ejtőernyőnek a léggömb oldalához való felfüggesztése. Az ugrás ezáltal a léggömbből könnyebbé és praktikusabbá vált. Ez a szerkezet már lehetővé tette, hogy az égő léggömbből kiugró aeronauta, miután eltávolodott tőle kellő távolságra, csak azután nyissa ki ejtőernyőjét már saját maga.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Verancsics Fausztusz több mint 100 éves ejtőernyő szerkezetét Louis Sebastian Lenormand, montpelieri francia fizikus kezdte el tanulmányozni, továbbfejleszteni. Lenormand később a francia Műszaki és szabadalmi Hivatal professzora lett. Az ejtőernyőt nemcsak megbízhatóbbá, hanem célszerűbbé is tette.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Robert Esnault-Peltiére 1910-ben talált fel egy olyan ejtőernyőt, amellyel már a repülőgépből is ki lehetett ugrani. A konstrukció azonban olyan hibás szerkezettel rendelkezett, amely megakadályozta a kupolát a szabályos kinyitásban, ezért valamennyi kísérlet sikertelenül végződött. A Peltiére-féle ernyőt, amit lapos tokba helyeztek, a repülőgép hátsó részén rögzítettek.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
1917-ben Otto Heinecke mérnök és pilóta a Berlin-Schőneberg-i Schrőder és tsa cégnél épített egy igen praktikus ejtőernyőt a repülőgépekből való ugrások céljára. Valamivel korábban szerkesztett már egy léggömb-ejtőernyőt is.

Olvasóink értékelése: 4 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktív
Az 1910-es években végrehajtott ugrások eredményeikkel és gondjaikkal együtt komoly ösztönzést adtak a további kutatásokhoz. Világossá vált, hogy a repülés nagyszerű fejlődésével, az uj körülményeknek megfelelő ejtőernyők előállításával már csak komoly tudományos alapon, a levegő körülményeinek gondos tanulmányozása alapján lehet foglalkozni.