Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Az ugrók bambusznádakra feszített bőrlapokról lecsüngő köteleket erősítettek derekukra, és segítségükkel a fákról és a tornyokról sértetlenül jutottak a földre (1. sz. kép).
E kezdeti kísérletek után hosszú idő telt el addig, amíg Bacon Roger középkori tudós, a „Természet titkai” című művében már tudományosan körvonalazta az ejtőernyőnek, mint a lehulló test zuhanását késleltető felületnek a lehetőségét.
Leonardo da Vinciről tudjuk, hogy a repüléssel is foglalkozott; 1500 körül így írta le az általa elképzelt ejtőernyőt: „Vízhatlanított vászonból készített, tizenkét öl széles és ugyanolyan magas sátorponyvával veszélytelenül leereszkedhetsz bármilyen magasról.” Ö volt az első, aki a szerkezet működési módjának helyes elméleti magyarázatát is kifejtette.
Hasonló szavakkal írta le az ejtőernyő tervét a magyarországi születésű, Velencében letelepedett, Faustus Veranzius (Verancsics)nevű dalmát püspök „Mechanik Novak” című munkájában. Az általa készített szerkezettel 1 617-ben már kísérleteket is végeztek.
(2. sz. kép).
Ezeket a kezdeti lépéseket néhány újabb, nem jelentős kísérlet követte. Közülük egy középkori orosz krónikában leírt próbálkozás érdemel említést: egy „Szimeon pap fia” nevezetű ember 1730-ban bemutatta ejtőernyőjét, egy magas sziklafalról sikeres ugrást hajtott végre (3. sz. kép).

eg-es-fold-kozott-vagott_0005