Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Elsőrendű cél: a pilóták biztonsága

A meghibásodott repülőgép biztonságos elhagyásának lehetősége a repülőgép-vezetők nagy figyelmet igénylő munkájának — de a harckészségének is — egyik igen fontos tényezője. Az ejtőernyő megléte növeli a pilóta biztonságérzetét, mert tudja, hogy bármilyen bonyolult helyzetben is rendelkezésére áll az életmentő ejtőernyő.
Az ejtőernyő napjainkig — amíg alkalmassá vált a legkorszerűbb repülőgépek „vészelhagyására” — nagy utat tett meg. Íme a bejárt út néhány kiemelkedő állomása.
A kezdet 1875, amikor Blanchard léggömbje 500 méter magasságban meghibásodott, s ő a gondolához erősített, félig merev ejtőernyőjével ereszkedett a földre. A félig merev ejtőernyő-rendszer a léggömbökből történő menekülésre alkalmasnak látszott, de a repülőgépeknél a nagy légellenállás miatt nem. A kutatók a megoldást — a hajtogatott kupolát — sokáig nehezen találták meg. Sok sikertelen — többször tragikus végű
— kísérlet után elsőként 1912-ben Amerikában Berry kapitány ugrott ki a 450 méter magasan szálló repülőgépéből. Ejtőernyőjét a kezében fogta, majd az Ugrás után kidobta a kupolát, amely kb. 200 méter magasságban kinyílt és a bátor pilóta sértetlenül ért földet.
A végleges megoldást — a kupola hajtogatott elhelyezésének lehetőségét — Gleb Jevgenyevics Kotyelnyikov orosz feltaláló találta meg. Visszaemlékezéseiben így ír: „Megértettem, hogy a repülőgépen való elhelyezés céljából feltétlenül szükséges egy erős és könnyű ejtőernyőt szerkeszteni, s ennek összehajtogatott állapotban nem szabad nagynak lennie. Legfőbb szempont, hogy mindenkor az embernél legyen, mert akkor a repülőgép-vezető akár a szárnyról is leugorhat.” Ezeknek a gondolatoknak a jegyében alkotta meg az RK—1—2—3 típusú ejtőernyőit, amelyeknek a szerkezetében a ma is használatos pilóta - mentőejtőernyők minden fontos jellemzőjét megtaláljuk.
S bár sikerült a pilóták mentésének legcélszerűbb eszközét,

eg-es-fold-kozott-vagott_0033