Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Ezeket a hatásokat a konstruktőrök a katapultáló rendszerek korszerűsítésével kívánják kiküszöbölni. De a pilóta képzettségének a szerepe is jelentős. Döntő lehet, hogy a katapultálás pillanatát mikor — tehát a repülőgép mely sebességénél, földhöz viszonyított milyen helyzeténél — választja meg.
A katapultálás bonyolultsága — de ugyanígy a repülőgépek sebességének további növekedése — a konstruktőröket arra késztetik, hogy a veszélyhelyzetbe került pilóták mentésének újabb lehetőségeit is keressék.
A fellépő megterhelések legjobb leküzdésének, a meghibásodott repülőgépek valamennyi üzemmódban, minden magasságban — de ugyanúgy a földön, felszállás előtt vagy leszállás után — való elhagyásának a lehetőségét az automatizálás fokozásával látják elérhetőnek.
A földön meghibásodott repülőgépek elhagyását úgy látják megoldhatónak, ha a kilövést erősebb kilövőtöltettel hajtják Végre, vagy segédrakétákat működtetnek. Ez bonyolultabb, automatizáltabb ülésleválasztó és ejtőernyőnyitó automaták alkalmazását igényli. Az ilyen eljárást elsősorban a repülőgép-anyahajókon üzemelő, illetve a helyből felszálló repülőgépek részére szükséges kidolgozni, de azért is, hogy a le- és a felszállás közben előforduló géphibák se követeljenek emberáldozatokat.

A kilőtt fülke jövője

A kutatás másik területe arra irányul, hogy a nagy magasságban és nagy sebességgel repülő pilótákat védje a katapultáláskor fellépő túlterhelésektől. A jövő itt az lehet, hogy a katapultálás a teljes, hermetikusan zárt kabinnal együtt történik. Ennek az eljárásnak már vannak gyakorlati eredményei is. Néhány repülőgéptípusnál találkozhatunk olyan eljárással, hogy a mintegy 1400—1500 kg súlyú pilótafülkét mindkét vezetővel együtt leválasztják a gépről, és az így levált fülke ejtőernyőrendszeren ereszkedik a földre (24. sz. kép). A nagyobb

eg-es-fold-kozott-vagott_0038