Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Mindezek a mentőkészletek a pilóták számára hosszan tartó felkutatási idő esetén is biztosítják az alapvető létszükségleteiket.
Ebben a helyzetben — tehát a föld vagy a tengerfelszín elérése után, a felkutatás alatt — az ejtőernyő sajátos módon még mindig hasznos eszköz marad, hiszen pihenőhelyek (sátor, függő- ágy) készítésére kiválóan alkalmas.

Légből szállt csapatok

Amióta a háború bevonult az emberiség történetébe, azóta foglalkoztatja a hadvezéreket az a gondolat, miként lehet az ellenfél szárnyára vagy hátára váratlan csapást mérni. Ezt a manővert korábban a szárazföldön vagy vízen hajtották végre. Klasszikus példája Hannibál átkelése az Alpokon.
A repülőgépek megjelenése lehetővé tette az ellenség légterébe történő behatolást, de a háta mögött való földet éréshez még szükség volt valamilyen speciális eszközre. Ez lett az ejtő- ernyő. Miután az ejtőernyő a repülőgép-vezetők mentőeszközeként bevált, kézenfekvő volt a gondolat, hogy a harcoló egységeket is ilyen módon juttassák az ellenség hátába. Az így alkalmazott alakulatokat légideszantcsapatoknak, röviden légideszantoknak nevezzük.
Az alkalmazás ilyen módon történő megvalósítására első alkalommal 1918 nyarán, az első világháború idején került sor. A háború — mint tudjuk — állóháborúvá vált, a szemben álló felek jól kiépített állásokban tartós védelemre rendezkedtek be. Ezért szükség volt a mélyen tagolt állásvédelem felderítésére. Erre a célra a franciák az említett időpontban egy háromfős ejtőernyős csoportot alkalmaztak az Ardennekben. A csoport fegyverzetén kívül robbanóanyagot és rádióállomást is vitt magával, és egyhetes sikeres működés után a sűrű erdőségeken át visszatért a saját csapataihoz.
A franciáknak ezt az első sikeres vállalkozását több felderítő és diverziós vállalkozás követte. Az eredményes alkalmazás láttán

eg-es-fold-kozott-vagott_0041