Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Közülük a legbátrabbak arra is vállalkoztak, hogy ejtőernyővel térnek vissza hazájukba, hogy itt harcoljanak a fasiszták ellen, segítsék a Szovjet Hadsereg előretörését. A magyar ejtőernyős partizán csoportokat Nógrádi Sándor szervezte, tagjai ejtőernyős kiképzésben részesültek. Az első három magyar ejtőernyős partizáncsoport 1944 júliusában alakult Uszta Gyula, Szőnyi Márton és Dékán István parancsnoksága alatt. Elsőként 1944. augusztus 8-án Uszta Gyula csoportja tért vissza ejtőernyővel Magyarországra. Őket újabb csoportok követték, összesen 11 magyar ejtőernyős partizáncsoportot vetettek be, mintegy 170 főnyi erőben. Létszámuk a partizáncsoportok eredményes működése során jelentősen megnőtt, hiszen a Magyarországon élő ellenállók csatlakoztak hozzájuk.

Levegőben a nehéz technika

A légideszantcsapatok történetéből tudjuk, hogy az első ejtőernyős deszantokat csupán személyi fegyverzettel, esetleg rádióval felszerelve juttatták földre. Ahhoz, hogy a hosszú idejű harc megvívásához szükséges nehézfegyverzetet, technikai eszközöket, járműveket vigyenek magukkal, nem volt lehetőség. Ebből következően csak rövid ideig — a szárazföldön harcoló csapatok beérkezéséig — voltak képesek harcolni.
Ez a probléma azóta megoldódott. A korszerű repülőgépek képesek harckocsikat, ágyúkat, gépkocsikat is szállítani. A tervezők földre juttatásuk problémáját is megoldották. Az ejtőernyő alapgondolatát felhasználva, nagy felületű kupolarendszereket hoztak létre, amelyek több tonnás terhüket is képesek biztonságosan „földre tenni”. Ezeknél az ejtőernyőtípusoknál a felfüggesztőrendszer is sajátosan alakult. A vászonhevedereket drótkötelek váltották fel, a földre érkezésből származó esetleges károsodás megakadályozására, pedig erős fém vázszerkezeteket szerkesztettek. (33. sz. kép.)
A kupolarendszerek alkalmazása azért vált szükségessé, mert az említett nagy súlyú terhek dobásához — ha azt egyetlen

eg-es-fold-kozott-vagott_0046