Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

kupolával kívánnák megoldani — 2000 m2-es vagy még nagyobb felületű kupolákra lenne szükség. Az ilyen nagyságú kupolák előkészítése, tárolása, hajtogatása nem megoldható, ezért a tervezők kupolarendszereket alakítottak ki. Ezzel nemcsak a kezelés vált egyszerűbbé, hanem a különböző pontokon rögzített kupolák erővektorainak hatása is jobb, mint az egyetlen kupoláé. A kupolarendszert alkotó ejtőernyőket nem egyszerre, hanem fokozatonként nyitják, így az ejtőernyő nyílásakor fellépő dinamikus terhelés hatása is csökken.

Utánpótlás a levegőből

A bekerítésben vagy messze az ellenség hátában harcoló csapatoknak az alapvető anyagi eszközökkel — élelemmel, lőszerrel, üzemanyaggal és egészségügyi anyagokkal — való e/látása rendkívül fontos, és esetenként csak igen nehezen megoldható feladat. Ennek a feladatnak a megoldásában is jelentős segítséget nyújt az ejtőernyő, különösen akkor, ha az említett körzetekben az utánpótlást nem lehet a helikopterek és repülők leszállásával megoldani.
Ilyen esetekben a szállítandó anyagokat megfelelően készletezik, csomagolják és ütődéscsökkentővel (amortizátorral) felszerelt hevederrendszerekkel (deszantszíjakkal) fogják össze; kisebb (1 50—200 kg) súlyok esetén pedig speciális kialakítású teherzsákokba, tartályokba málházzák őket. A hevederrendszereket vagy teherzsákokat ejtőernyő-kupolával, nagy súlyok esetén kupolarendszerekkel kapcsolják össze. A teher kirakása történhet kidobással, nagy súlyok esetén kirakórámpán (szállítószalagon) történő kicsúsztatással.
Az utánpótlás ilyen módjára a második világháborúban számos példát találunk.
A német hadvezetés 1942 februárjában például így látta el utánpótlással a szovjet csapatok által Gyemjanszknál bekerített csapatait. A naponta érkező 100—150 teherszállító repülőgép a bekerített német csapatok számára összesen mintegy

eg-es-fold-kozott-vagott_0047