Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Munkáját nagy körültekintéssel végezte, és mint tudományos érdeklődésű ember, az ejtőernyő gyakorlati kivitelezését számításokkal alapozta meg.
Az általa tervezett ejtőernyő átmérője 4,5 méter, a kupola magassága 2 méter, felülete 16 m2 volt (összehasonlításként: a mai ejtőernyő felületének közepes nagysága 80—85 m2). Ejtőernyőjének anyaga vászon volt, amelyre a tömítés érdekében papírt ragasztott, a kipárnázott faülését pedig 32 hevederzsinórból összesodort tartókötélre függesztette fel.
A nagyszámú közönség előtt végzett kísérletei eredményesek voltak. Mind a számításai, mind a gyakorlati eredményei nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy később a biztonságos földet érésre alkalmas ejtőernyőt megalkossák. Szerkezetét „Parachute” névre keresztelte. Ma is ez az ejtőernyő nemzetközi elnevezése. Lenormand sajnos az egyik kísérleti ugrásnál súlyosan megsérült, és belső vérzés következtében néhány nap múlva meghalt.
Az ejtőernyő kialakítására eddig végzett kísérleteknek volt egy közös és jelentős hiányossága: a kísérletező ember sohasem emelkedett a természetes vagy mesterséges építményeknél magasabbra.

Ugrás a léghajóból

A repülés történetének az 1 783-as év a nevezetes dátuma. A Világon elsőként ekkor emelkedik föl a földről a Montgolfier testvérek felmelegített levegővel töltött léggömbje. Később a meleg levegőt hidrogénnel helyettesítették és mind nagyobb magasságokat értek el. A földtől való elszakadás azonban veszélyekkel is járt. A kezdetleges léggömb sérülése, szétdurranása esetén utasára — éppen az ejtőernyő hiánya miatt — halál várt. Most már annak érdekében, hogy az új „légi jármű” utasának életmentő eszközt biztosítsanak, az ejtőernyőkkel végzett kísérletek új lendületet kaptak.

eg-es-fold-kozott-vagott_0007