Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Magyarországon az ejtőernyőzés, mint sport, a második világháború után honosodott meg. A felszabadulással vált lehetővé, hogy a fiatalok ezzel a valóban szép, de eléggé költséges sportággal megismerkedjenek. Az azóta eltelt időben kiszélesedett az ejtőernyős sportot kedvelők tábora. Főleg Budapesten, Szolnokon, Nyíregyházán, Székesfehérváron és Miskolcon alakultak ki ejtőernyős központok, ahol a repülőtéri és a kapcsolódó technikai feltételek a rendelkezésre állnak.
A magyar ejtőernyős sport szép eredményekkel is dicsekedhet, ma már előkelő helyet vívott ki magának a nemzetközi sportéletben. A magyar ejtőernyős sport a vezető országok — a Szovjetunió, Csehszlovákia, az Egyesült Államok — mögött tömörülő „üldöző csoport” biztos tagja.
Eredményeink azért is jelentősek, mert viszonylag rövid idő alatt értük el őket. Első ízben csak 1956-ban vettünk részt világbajnokságon, illetve a magyar ejtőernyős sportolók nemzetközi szereplése csak azóta vált rendszeressé. Világbajnoki szerepléseink eredményei igazolják a fentieket. A versenyeken kiemelkedő magyar eredmények:

1964 (NSZK): Stanek Erzsébet egyéni célbaugrásban második;

1966 (NDK) és 1968 (Ausztria): Csomós Veronika 1000 m-es célbaugrásban a harmadik, a magyar női csapat második;

1974 (Magyarország): csoportos célbaugrásban férfi csapatunk negyedik;

1976 (Olaszország): Hüse Károly egyéni összetettben ötödik, csoportos célbaugrásban férfi csapatunk negyedik.

Külön is szólni kell a Magyar Néphadsereg válogatott csapatáról.
Hadseregünk ejtőernyősei évek óta sikeresen szerepelnek a baráti hadseregek szpartakiádján. Ezeken a versenyeken

eg-es-fold-kozott-vagott_0058