Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

a léggömbre, hanem egy automatikusan nyíló kis csomaggá göngyölték össze, és a gondolában helyezték el. Az új rendszerű ejtőernyővel Paulus kettős ugrásokat hajtott végre, vagyis két egymás után nyíló ejtőernyőt használt. Ebben a fejlődési szakaszban az okozta a fő nehézséget, hogy nem tudták megoldani, miként lehetne az ejtőernyőt az emberen elhelyezni és kinyitni. Az volt a követelmény, hogy az ejtőernyő egyrészt azonnal kinyíljék, másrészt, hogy a pilótát — lehetőleg ülésével együtt — megmentse.

Kotyelnyikov ejtőernyői

A XX. század kezdetén a levegő meghódításának új korszaka kezdődött: „a légcsavar forogni kezdett”, feltalálták a repülőgépet. A repülés úttörői azonban még nem használtak ejtőernyőt. Ennek oka az volt, hogy a gépek csak igen kis magasságban, kis sebességgel repültek, Így nem lett volna módjuk és idejük az ejtőernyő használatára. A repülés gyors ütemben fejlődött. Az új gépek hamarosan 100 km/h feletti sebességgel repültek és mind magasabbra emelkedtek. A fejlődéssel párhuzamosan azonban a katasztrófák száma is megnőtt. Követelő erővel jelentkezett az igény új ejtőernyőtípus kialakítására. Európa és Amerika sok kutatója látott hozzá, hogy a célnak legjobban megfelelő ejtőernyőt szerkesszen. A legtöbb kísérletező azonban nem járt jó úton. Többségük nem tudott elszakadni a léggömböknél alkalmazott módszertől, s azt igyekeztek mechanikusan a repülőgépre is átvinni. A kísérleteik mégis egy alapvető következtetéshez vezettek: az az ejtőernyő a legmegfelelőbb, amely összehajtogatott állapotban a pilótán helyezhető el.
Ezen az úton indult el GIeb Jevgenyevics Kotyelnyikov orosz feltaláló (1872—1944), akinek ötletei és kísérletei igen nagy jelentőségűek voltak. Kotyelnyikovot egy tragikus szerencsétlenség látványa ösztönözte az ejtőernyő megszerkesztésére. Az eset a következő volt: 1910 szeptemberében Mazijevics

eg-es-fold-kozott-vagott_0010