Az ejtőernyőzés áttekintése, története - A selyemszárnyak története

Olvasóink értékelése: 4 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktív

1772-ben Desforges a készülő repülő-mentő berendezéshez szövetet rendelt és Avignonban az 1779-es év folyamán gyakorlati kísérleteket végzett, amikor is birkát dobált ki a ballonból, kosárban, amit egy nagy ernyő tartott.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
A XIX. században végig kevés kivétellel az akrobaták és légtornászok használták, akik léggömbökkel emelkedtek fel a magasba, majd onnan valamilyen ejtőernyővel leereszkedtek a földre az ott összegyűlt tömeg előtt. Ezek az ejtőernyők még nagyméretű szerkezetek voltak, gyakran össze sem csomagolták őket. Vékony fonállal a léggömb alá erősítették és csak akkor szakadt el onnan az ugró súlya alatt, amikor az elhagyta a kosarat. Ilyenformán az ejtőernyő nyílások biztonságosak voltak és ezért a balesetek száma nagyon alacsony volt.

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Csillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A légtér, vagy ahogyan néha nevezik, az ötödik óceán meghódítása már több évszázados múltra tekinthet vissza, amit az ipar és a hadügy fejlődése az évszázadok során gyakran hajtott előre, elősegítve a levegő gyakorlati meghódítását.

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Csillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
A világon az ejtőernyők első jelentősebb szállítója az amerikai Edwin Magruder volt. Egy fiatal ejtőernyőssel beutazta az egész Egyesült Államokat és mindenhol saját maga mutatta be az általa gyártott ejtőernyőket.
A világon először Albert Berry, az amerikai légierők századosa hajtott végre ejtőernyős ugrást 1912. március 1-én egy "Benoist" típusú repülőgépről.

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Csillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Attól kezdve, hogy a kosarat már hevederzettel helyettesítették, szükségtelenné vált az ejtőernyőnek a léggömb oldalához való felfüggesztése. Az ugrás ezáltal a léggömbből könnyebbé és praktikusabbá vált. Ez a szerkezet már lehetővé tette, hogy az égő léggömbből kiugró aeronauta, miután eltávolodott tőle kellő távolságra, csak azután nyissa ki ejtőernyőjét már saját maga.

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Csillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Verancsics Fausztusz több mint 100 éves ejtőernyő szerkezetét Louis Sebastian Lenormand, montpelieri francia fizikus kezdte el tanulmányozni, továbbfejleszteni. Lenormand később a francia Műszaki és szabadalmi Hivatal professzora lett. Az ejtőernyőt nemcsak megbízhatóbbá, hanem célszerűbbé is tette.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Robert Esnault-Peltiére 1910-ben talált fel egy olyan ejtőernyőt, amellyel már a repülőgépből is ki lehetett ugrani. A konstrukció azonban olyan hibás szerkezettel rendelkezett, amely megakadályozta a kupolát a szabályos kinyitásban, ezért valamennyi kísérlet sikertelenül végződött. A Peltiére-féle ernyőt, amit lapos tokba helyeztek, a repülőgép hátsó részén rögzítettek.

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Csillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
1917-ben Otto Heinecke mérnök és pilóta a Berlin-Schőneberg-i Schrőder és tsa cégnél épített egy igen praktikus ejtőernyőt a repülőgépekből való ugrások céljára. Valamivel korábban szerkesztett már egy léggömb-ejtőernyőt is.

Olvasóink értékelése: 4 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktív
Az 1910-es években végrehajtott ugrások eredményeikkel és gondjaikkal együtt komoly ösztönzést adtak a további kutatásokhoz. Világossá vált, hogy a repülés nagyszerű fejlődésével, az uj körülményeknek megfelelő ejtőernyők előállításával már csak komoly tudományos alapon, a levegő körülményeinek gondos tanulmányozása alapján lehet foglalkozni.